2014-04-19KRISZTUS FELTÁMADT

Milán munkácsi megyéspüspök és Nílus segédpüspök húsvéti üdvözlete

FÖLTÁMADT KRISZTUS! VALÓBAN FÖLTÁMADT!


Ez a hagyományos húsvéti köszönés elvezet bennünket az igazságba: Krisztusnak a halálból való átmenetébe az életre, a sír sötétjéből a feltámadás fényességébe. Nem véletlenül Krisztus – a mi pászkánk – szenvedett, megfeszíttetett és meghalt a kereszten a zsidók húsvétjának előestéjén. Maga az Üdvözítő mutatja nekünk azt a következetességet, amelyet Isten előre látott az üdvösségtörténet során. Amint egykor Isten választott népét pusztították az egyiptomi rabszolgaságban, és Isten jobbja kivezette őket a szabadságra, a szabad életre, amint a bárány vére megmentette Izraelt, úgy Krisztus, a mi pászkánk, a kereszten kiontott vérével megmentett minket az örök haláltól.

Minden évben Nisszán hónap 14. napján az Ószövetség választott népe ünnepelte és ma is virrasztással ünnepli a húsvétot, örömmel és hálaadással dicsőítve Istent az ő nagy tetteiért. Mi – Isten új választott népe, Krisztus egyháza – minden évben ünnepeljük az Üdvözítő Krisztusnak, Isten Fiának a győzelmét, amelyben beteljesednek az Ószövetség ígéretei, amint azt a pap a Szent Liturgia végén imádkozza: „… Krisztus Istenünk, ki magad vagy a törvény és próféták teljessége, ki végrehajtottad Atyád egész üdvgondozását…”
Az egyiptomi szolgaság, Isten népének az elpusztítása, az elsőszülöttek meggyilkolása, az üdvösségtörténetben a szolgaság jelképévé vált: fizikai, politikai, lelki, vallási, … értelemben is. A bibliai Egyiptom ennek a szolgaságnak a szimbóluma. A nép örökre emlékezetébe véste ezt a szolgaságot, és a megszabadulás kegyelmét. A mi egyházunk nem is oly rég átélte ezt a szolgaságot, saját Egyiptomát, a sötétség, az illegalitás és az elpusztítás ítéletének a korszakát. Elvették tőlünk templomainkat, nem engedték végezni az istentiszteleteket, tiltották papjaink nyilvános szentelését, nem születhettek meg a keresztség által hitbeli életre egyházunk fiai és leányai. A húsvétot pedig titokban ünnepelték házaknál.

Mégis 25 évvel ezelőtt az Isten rátekintett népére. Levette róla a rabság bilincseit. Az üldözés szolgaságából mi is átmehettünk a szabad életre. Emlékezzünk – az Ószövetség népének nem volt könnyű útja: Vörös-tenger, az üldöző fáraó, pusztai vándorlás nehézsége, az Úrtól való elfordulás kísértése, visszaemlékezés a „szolgaság földjére”, mint táplálóra. „Eszünkbe jut a hal…, a hagyma, a fokhagyma…, s most száraz a torkunk…” (Szám. 11,5) És bennünket, akiket Krisztus feltámadása által Isten kiragadott a bűn és halál szolgaságából, ugyanazok a kísértések érnek: a Sátán, mint a fáraó üldöz bennünket, hogy újra a bűnbe vessen, amely szomorúságot, depressziót, saját magunk semmibevételét szüli.

A keresztény élet, a bűnök kerülése, a felebaráti szeretet, pláne ellenségeink szeretete, nem egyszer éppen annyira lehetetlennek tűnik, mint a tengeren való átkelés. Rendszeresen templomba járni, böjtölni, imádkozni, alamizsnát adni, Isten törvényei szerint élni, vagyis az Egyházat követni, mint Mózest, aki kivezeti népét Egyiptomból, felháborodást válthat ki, mint egykor a pusztában. A bálványkészítés kísértése mai napig nem múlt el: Istent nem látni, az anyagi dolgok pedig valóságosnak tűnnek, és kísértenek, hogy nekik adjuk időnket, erőnket és szívünket is, azzal a reménnyel, hogy majd biztosítják életünket.
Krisztusban drága Testvéreim, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyénk hívei!

Krisztus feltámadása fényes ünnepének a napján kívánjuk nektek az élet bátorságát a szabadságra! Ne féljünk a Sátántól, amely a rettegés szolgaságában akar bennünket tartani! Arra kényszerít, hogy féljünk megvallani azt, hogy az egyházunkhoz tartozunk, mert visszatér ismét az üldözés ideje. Emlékezzünk, hogy a szolgaság kenyere (az oly sokat emlegetett szovjet „rubeles kolbász”) sokba került: emberi életek, gulág, megtaposott méltóság, tönkretett családok, a vallás-, a gondolat-, a politikai meggyőződés szabadságának elvétele.

Kedves testvérem! Vajon érted-e te ma, hogy a bálványimádó ünnepek és szimbólumok (február 23., március 8., vörös csillag, télapó), amelyek ma is jelen vannak a társadalmunkban, az istentelen, ateista ideológiák idejének a maradványai, amelyek ellentmondanak az Istennek, és semmibe veszik az emberi méltóságot…? Vajon továbbra is ennek a szolgaságnak a lelkületében kívánunk maradni?

Kívánjuk nektek a feltámadt Krisztus lelkét, aki az egyedüli remény, és igazi szabadságot ad nekünk. Kívánjuk nektek az örömet, és a mennyei Atya szeretetében való meggyőződést, aki egyszülött Fiát adta „hogy mindaz, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Vö. Ján 3,16) Kívánunk nektek reményt, és meggyőződést Isten erejében, amely kisugárzott az Üdvözítő üres sírjából. A mai nem egyszerű világunkban emlékeztetünk benneteket Krisztus szavaira: „Ne féljetek! Én legyőztem a világot!” (Vö. Ján 16, 33)

KRISZTUS FELTÁMADT! VALÓBAN FELTÁMADT!


Főpásztori áldással:
Milán munkácsi megyéspüspök
Nílus segédpüspök

Kelt Ungváron, a püspöki rezidencián,
Krisztus feltámadásának fényes ünnepén, az Úr 2014. évében